A kézilabdázás kialakulásának és fejlődésének rövid áttekintése.

 

Amennyiben fel kívánjuk tárni a kézilabdázás kialakulásának gyökereit és fejlődésének menetét, úgy ezredéveket kell visszamenni a történelemben. A kézilabdázás alapmozgásai - futás, ugrás, dobás - ugyanis, mint a létfenntartás eszközei, az emberré válással párhuzamosan indultak a fejlődésnek.

Az őskorban elkezdődött a végtagok mozgásának specializálódása, különösen a dobókar egyre kifinomultabb használata, ami hamarosan a kőkorszaki ember legfontosabb fegyverévé vált. Ezt támasztják alá a fennmaradt barlangrajzok is, ahol a gyakran tűnik fel a követ vagy dárdát hajító ősember alakja.

Az ókorban a maga nyers, kezdetleges formájában megjelenik a labda, és amint a társasjátékok egyik eszköze, hamarosan népszerűvé válik. Ettől kezdve a a dobás megszűnik csupán harci tevékenységnek lenni, és mint a sportmozgás is az emberi tevékenység szerves részévé válik. Homérosz híres eposzában, az Odüsszeában említést tesz egy bizonyos Uránia nevű, kézzel játszott labdajátékról, ahol a labda elfogása és pontos továbbítása volt a cél. Néhány római kori vázán szintén felfedezhető egy kézzel játszott labdajáték, a Harpaston/Episkuros, ahol a játékosoknak egy meghatározott vonalon túlra kellett dobniuk a labdát.

A középkorban a sport és a testgyakorlás egyre inkább az emberi tevékenység részévé válik. A kiváltságos réteg egyre több időt és pénzt képes szentelni arra, hogy testi és szellemi fejlődése érdekében a kor igényeinek megfelelő sportjátéknak hódoljon. Különösen a reneszánsz kor alatt indul látványos fejlődésnek a sport, amikor a nemesek változatos sportágak űzésére speciális játéktermeket építettek. Ezekben a z úgynevezett labdaházakban a lovagi játékok és a tenisz mellett a kézilabdázás primitív formája szintén felfedezhető.

Természetesen az eddig felsorolt, kezdetleges és többnyire rövid életű játékok nem tekinthetők kizárólag a kézilabdázás őseinek. Azok inkább a labdás csapatjátékok előfutárai, és együttesen egy olyan közös gyökeret alkotnak amelyből a többi, szintén kézzel játszott labdajáték mellett sportágunk is kifejlődött. A kézilabdázás jellegzetes vonásai a következő korban válnak nyilvánvalóvá.

 

Az újkorban a sport látványos fejlődésnek indul. A testkultúra egyre inkább teret hódít a különböző társadalmi rétegekben, és mindennapi élet szerves részévé válik. Felgyorsul a különböző sportágak specializációja, és ez egy újabb lökést ad a kézilabdázás fejlődésének.

Az tény, hogy

Így a legújabb korban, hozzávetőlegesen a századforduló környékén, három, egymáshoz meglehetősen hasonló játék a haandbold, a hazena és a torball fejlődött ki, amelyek már a mai kézilabdázás közvetlen őseinek tekinthetőek.

HAANBOLD: a játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A labda pontosabb továbbítására ezért a lábuk helyett a kezüket kezdték el használni a játékosok, és a kezdeti kísérletezés olyan sikeresnek bizonyult, hogy az új játék hamarosan teret hódított Dániában.

HAZENA: A Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált először, a közvélemény teljes megelégedésére. A pálya mérete (48m x 32m), a kapuelőtér alakja (6 méter sugarú félkörív), a kapu mérete (2m x 2,4m) és a játékidő (2 x 25min) már sok hasonlóságot mutat a kézilabdázás mai paramétereivel. A játékteret azonban három egyenlő harmadra osztották, behatárolva a hátvédek, a középpályások, illetve a csatárok mozgáskörzetét, a kapusok pedig nem hagyhatták el saját kapuelőterüket.

TORBALL: a játék egyik németországi úttörője az a Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik. A 40 x 20 méteres játéktéren, a 4 méter sugarú kapuelőtérrel űzött játék szintén sok hasonlóságot mutat a mai kézilabdázással, és Németországban sok hódolót nyert meg a sportág ügyének.

Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyít. Mivel azonban a mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Ezért szükségessé vált a szabályok egyesítése, amelyet a német Karl Schelenz vállat fel, a és az új játékszabályok 1917-ben Berlinben láttak napvilágot.

NAGYPÁLYÁS KÉZILABDA lett az új játék neve,a mit a 11-11 játékossal a szabadban, futballpályán kezdtek el játszani a sportág hódolói. Meglehet a kapu mérete, a kapuelőtér alakja és néhány játékszabály az évek során folyamatosan változott, ez a játék évtizedeken keresztül a sportág elfogadott versenyzési formájává vált. Sőt a nagypályás kézilabda népszerűsödése annyira felgyorsult, hogy hamarosan szükségesség vált olyan nemzetközi szervezet létrehozása, ami:

• tovább népszerűsíti a játékot;
• nemzetközi tornákat és világbajnokságokat szervez;
• koordinálja a nemzetközi szövetségek munkáját, valamint
• előkészíti a sportág felvételét az olimpiai játékok programjába.

Ezért 1928-ban Amszterdamban életre hívták a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetséget (IAHF), ami olyan eredményesen tevékenykedett, hogy a kézilabdázás hat csapattal bemutatkozhatott az 1936-ban Berlinben rendezett olimpiai jótékony.

Ebben az időben főként Németország és Ausztria jártak az élen a kézilabdázásban, a második világháborút követően azonban egyre inkább a skandináv államok vették át a vezető szerepet.

1946-ban Koppenhágában, Nemzetközi Kézilabda Szövetséget (IHF) néven újjáalakították a sportág vezető testületét, ami új irányvonalat adott a kézilabdázás fejlődésének.

Ez idáig az időjárás viszontagságai - különösen az északi államokban - jelentősen csökkentették a játéklehetőségeket, ezért a skandinávok a pálya méreteinek csökkentésével, valamint az ezzel járó szabályok módosításával igyekeztek teremben is játszhatóvá tenni a kézilabdázást.

KISPÁLYÁS KÉZILABDA lett az új játék neve, és azonnal helyet követelt magának a sportág versenyrendszerében. Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, kezdetben csak a férfiaknak, majd a későbbiekben a nők részére is.

Jóllehet a magyar kézilabda-rajongók már korábban bekapcsolódtak a sportág nemzetközi vérkeringésébe, erre a mintegy két évtizedes időszakra esnek a honi kézilabdázás első nemzetközi sikerei. Így a sportág magyarországi fejlődésnek ékes bizonyítéka a női válogatott 1949-ben Budapesten lebonyolított nagypályás, illetve az a 1965-ben Németországban megrendezett kispályás világbajnokságon elért első helye.

Az idő múlásával azonban a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást.

1966-tól már csupán kispályán és csak teremben rendeztek világbajnokságot, és a játék népszerűsége, valamint mozgásanyagának fejlődése felgyorsult.

1972 egy újabb mérföldkő: a sportág rohamosan növekvő népszerűsége következtében a férfikézilabda újra bemutatkozhatott z olimpián Münchenben.

1976-ban aztán a következő olimpián, Montreálban, a férfi szakág sikeres szereplésének eredményeképpen már a női csapatok is lehetőséget kapnak a versengésre, és az olimpiai tornák minkét nem számára a sportág kiemelt fontosságú eseményévé lépnek elő.

Magyar szempontból örvendetes, hogy válogatottunk az első női olimpiai tornán mindjárt bronzéremmel mutatkozik be. Sőt az elkövetkező két évtizedben olyan nemzetközi olyan nemzetközi sikerek fémjelzik a magyar kézilabda erejét, mint a női válogatott 1982-ben Magyarországon, illetve a férfiválogatott 1986-ban Svájcban nyert világbajnoki ezüstérme, továbbá női (FTC, Bp. Spartacus, Vasas SC), illetve férfi (Bp. Honvéd SE, Rába-Vasas ETO, Bramac-Veszprém) klubcsapatainak európai kupagyőzelmei.

 

A nyolcvanas években a kézilabdázást az egyre növekvő népszerűség , a szabályok megszilárdulása, a sportág megerősödése és technikai-taktikai repertoárjának látványos fejlődése jellemzi. AZ IHF koordinálja a kontinentális szövetségek munkáját és szervezi a sportág nagy világversenyeit, az olimpiai tornát, a világbajnokságot, illetve a Világkupát.

 

A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. Napjainkban már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen ezt a csodálatos labdajátékot. Az előző évtizedekben meghatározó szerepet játszó európai országok mellett ma már ázsiai, afrikai, amerikai sőt óceániai országokban is rohamosan fejlődik, népszerűsödik a játék.

Örvendetes, hogy ebben az egyre kiegyensúlyozottabb mezőnyben a magyar kézilabda továbbra is őrzi előkelő helyét a sportág közvetlen élvonalában. Felnőtt női és férfi válogatottaink a sportág nagy nemzetközi eseményeinek rendszeres résztvevői, klubcsapataink győzelmi eséllyel lépnek pályára az európai kupaküzdelmekben, és a sportág közvetlen utánpótlása is a nemzetközi élmezőny ellen próbálgatja oroszlánkörmeit.

 

Amint az ebből a rövid áttekintésből is kiderül, a kézilabdázás viszonylag rövid időn belül nagyon népszerű, a modern ember igényeit kielégítő, univerzális játékká fejlődött. Sőt a sportág mozgásanyaga, az egyre korszerűbb tudományos háttér és a fokozatosan javuló felkészülései körülmények olyan fejlődési lehetőségeket rejtenek magukban, amelyek további magaslatokban emelik a kézilabdázást.

 

(Marczinka Zoltán: Egy átfogó tanulmány a játékról)

 

---

 

Játékszabályok

A kézilabda játékszabályai
A Nemzetközi szövetség által kiadott játékszabályok

Fordította: Madarász István
Érvényes: 2001 augusztus 1-től

Tartalomjegyzék

1. Szabály A játéktér
2. Szabály Játékidõ, zárójelzés, time out
3. Szabály A labda
4. Szabály Csapat, játékos csere, felszerelés
5. Szabály A kapus
6. Szabály A kapuelõtér
7. Szabály Játék a labdával, passzív játék
8. Szabály Az ellenféllel szembeni magatartás normatívái, szabálytalanságok és vétségek
9. Szabály A gól
10. Szabály A kezdõdobás
11. Szabály A bedobás
12. Szabály A kidobás
13. Szabály A szabaddobás
14. Szabály A büntetõdobás
15. Szabály Általános rendelkezések a dobások végrehajtásához (kezdõdobás, bedobás, kidobás, szabaddobás, büntetõdobás)
16. Szabály A büntetések
17. Szabály A játékvezetõk
18. Szabály Az idõmérõ és a titkár A
JÁTÉKVEZETÕI JELZÉSEK, CSEREHELY SZABÁLYZAT

 

1. A játéktér

1:1
A játéktér - amely egy mezõnybõl és két kapuelõtérbõl (1. szabály 4. pontja - a továbbiakban 1:4) áll - 40 m hosszú és 20 m széles, négyszögletes terület.
A hosszabb vonalakat oldalvonalaknak, a rövidebbeket alapvonalaknak, a kapufák között gólvonalnak nevezzük.
Szükséges biztonsági zónát létesíteni az oldalvonalaktól legalább 1, az alapvonalaktól 2 m-re.
A játéktér állapotát nem szabad egyik csapat elõnyére sem megváltoztatni.

1:2
Mindkét alapvonal közepén áll egy kapu. A kapukat biztonságosan kell rögzíteni a talajhoz vagy hátulról a falhoz. Belméretük: 2 m magas és 3 m széles.
A két kapufát szilárdan köti össze a keresztgerenda, s hátsó oldaluk az alapvonal hátsó szélével egy vonalba esik. A kapufák és a keresztgerenda négyzet keresztmetszetûek, szélességük, illetve vastagságuk 8 cm.
A kapufák és a keresztgerenda mezõnybõl látható három oldalát a háttértõl lényegesen elütõ két különbözõ színnel kell befesteni.
A kapukat hálóval kell ellátni. A hálót úgy kell felfüggeszteni, hogy a kapura dobott labda normális körülmények között a kapuban maradjon.

1:3
A játéktér valamennyi vonala ahhoz a területhez tartozik, amelyet határol.
Az alapvonalak a kapufák között 8 cm szélesek, minden más vonal 5 cm széles.
Két szomszédos terület közötti vonalak helyettesíthetõk a két terület talajának különbözõ színû felfestésével.

1:4
A kapuk elõtt található a kapuelõtér (6. szabály). A kapuelõteret határoló kapuelõtérvonalat a következõk szerint kell megrajzolni:
- a kapu elõtt, a gólvonallal párhuzamosan, attól 6 méterre (a gólvonal hátsó élétõl a kapuelõtérvonal elülsõ széléig) egy 3 méteres egyenes vonalat húzunk,
- ezt a 3 méteres vonalat kétoldalt a kapufák belsõ, hátsó élétõl mért 6 méter sugarú egyedkör köti össze az alapvonallal.

1:5
A szabaddobási vonalat - 9 m-es vonal - a kapuelõtérvonallal párhuzamosan, attól 3 m távolságban, szaggatottan kell meghúzni. A vonalrészek és a közöttük levõ távolság egyaránt 15 cm.

1:6
A büntetõdobás - 7 m-es dobás vonala - egy 1 m hosszú egyenes a kapu elõtt. Párhuzamos a gólvonallal, annak hátsó szélétõl a büntetõdobás vonalának elülsõ széléig érõ távolság 7 méter.

1:7
A kapus-határvonalat - 4 m-es vonal - 15 cm hosszú jelzés a kapu elõtt. Párhuzamos a gólvonallal, annak hátsó szélétõl a kapushatárvonalának elülsõ széléig érõ távolság 4 méter.

1:8
A középvonal a két oldalvonal felezõpontját köti össze.

1:9
A cserevonalakat az egyik oldalvonalon, a középvonaltól mindkét irányban 4,5 m távolságban, az oldalvonallal derékszögben meghúzott 15 cm hosszú vonaldarabkákkal kell megjelölni mind a mezõnyben, mind a játéktéren kívül.

2. A játékidõ, zárójelzés, time out

Játékidõ

2:1
A mérkõzés rendes játékideje férfi és nõi csapatoknál (16 év felett) 2x30 perc, 10 perc szünettel.
Fiatalabb korosztályú csapatok mérkõzéseinek rendes játékideje: 12-16 év között 2x25 perc, 8-12 év között 2x20 perc, tíz perc szünettel.

2:2
Ha a mérkõzés eredménye a rendes játékidõ leteltekor döntetlen és döntésig kell továbbjátszani, akkor 5 perc szünet után meghosszabbítás következik. A meghosszabbítás ideje 2x5 perc egy perc félidei szünettel és térfélcserével.
Ha a játék az elsõ meghosszabbítás alatt sem dõl el, akkor 5 perc szünet után második meghosszabbítás következik, amelynek ideje 2x5 perc egy perc félidei szünettel és térfélcserével.
Ha az eredmény még mindig döntetlen marad, akkor a megfelelõ szabályzat utasításait kell figyelembe venni.

Zárójelzés

2:3
A játékidõ a játékvezetõ kezdõdobásra adott sípjelével kezdõdik, és a nyilvános idõmérõ berendezés automatikus zárójelzésével vagy az idõmérõ zárójelzésével végzõdik. Ha ilyen jelzés nem hangzik el, a játékvezetõ sípol és jelzi, hogy a játékidõ letelt (17:10).

Magyarázat:
Amennyiben automatikus zárójelezéssel mûködõ nyilvános idõmérõ berendezés nem áll rendelkezésre, az idõmérõ asztali vagy kézi stopperórát vesz igénybe és zárójelzéssel fejezi be a mérkõzést. (18:2,2. bekezdés). A nyilvános idõmérõ berendezést lehetõség szerint 0-tól 30-ig haladóan kell beállítani.

2:4
Azokat a szabálytalanságokat és sportszerûtlenségeket, amelyek a zárójelzés elhangzása elõtt vagy azzal egyidõben (a félidõ vagy a mérkõzés vége) fordultak elõ, még a jelzés elhangzása után is büntetni kell. A játékvezetõk a még végrehajtandó szabaddobás (kivétel 13:4 c) vagy büntetõdobás eredményének megvárása után fejezik be a mérkõzést.

2:5
Amennyiben a szabaddobás vagy a büntetõdobás végrehajtása alatt, illetve amikor a kapura dobott labda a levegõben van, elhangzik a zárójelzés, a dobást meg kell ismételni. A dobás eredményét meg kell várni, a játékvezetõk csak azután fejezhetik be a mérkõzést.

2:6
A 2:4-5 szabálypontok alapján végrehajtott szabaddobás közben, játékosok és hivatalos személyek elleni szabálytalanságok vagy sportszerûtlen magatartás elkövetéséért személyes büntetést kell alkalmazni. Az ilyen dobások végrehajtásakor elkövetett szabálytalanság miatt azonban az ellenfél nem juthat szabaddobáshoz.

2:7
Ha a játékvezetõk megállapítják, hogy az idõmérõ túl korán jelezte a félidõ vagy a mérkõzés végét, akkor kötelesek a játékosokat a játéktéren tartani és a játékidõ különbözetet utána játszani.
A játék folytatásakor a labda annál a csapatnál marad, amelyiknél a korai zárójelzés idõpontjában volt. Ha a labda nem volt játékban, a mérkõzés a játékhelyzetnek megfelelõ dobással folytatódik, különben szabaddobással a 13:4 a-b szerint.
Amennyiben az elsõ félidõt (vagy a meghosszabbítást) késõbb jelezték, a második félidõt a megfelelõ idõvel le kell rövidíteni. Ha a mérkõzés második félidejét (vagy a meghosszabbítást) jelezték késõbb, a játékvezetõ már nem tud a helyzeten változtatni.

Time out (játékidõ megszakítás)

2:8
A játékvezetõk döntik el, hogy mikor kell a játékidõt megszakítani és folytatni.
A következõ helyzetekben kötelezõ a játékidõ megszakítása:
a) Idõleges kiállítás, kizárás, végleges kiállítás
b) Büntetõdobás
c) Holtidõ (team time out)
d) Szabálytalan játékoscsere vagy „többlet" játékos játéktérre lépése („többlet" játékos = az alaplétszámon (7 fõ) felüli játékos un. „járulékos" belépése - a továbbiakban is így értendõ)
e) Az idõmérõ vagy technikai küldött (az idõmérõ-titkári asztalnál helyet foglaló szövetségi képviselõ) jelzése
f) A játékvezetõk között szükséges egyeztetés a 17:8 szerint

Adott esetben - amennyiben indokolt, a körülmények kívánalmainak
megfelelõen - más helyzetekben is megszakítható a játékidõ (lásd a további magyarázatokat).
A játékidõ megszakítás alatt elkövetett szabálytalanságok ugyanolyan következményekkel járnak, mintha azokat a játékidõben követték volna el (16:13).

2:9
Játékidõ megszakításkor a játékvezetõk jelt adnak az idõmérõnek az óra megállítására.
A játékidõ megszakításának jelzése: három rövid sípjel és a kezekkel alakított „T" (16. kézjelzés).
A játékidõ megszakítása után a játék folytatásakor sípolni kell (15:3 b).

2:10
Mindkét mérkõzõ csapat a rendes játékidõben félidõnként egy perc idõtartamú holtidõt (Team Time-out) igényelhet.

3. A labda

3:1
A labda bõr- vagy mûanyag borítású. Alakja gömbölyû. A külsõ anyag nem lehet fényes vagy csúszós (17:3).

3:2
Az egyes csapatkategóriákban a következõ nagyságú, azaz kerületû és súlyú labdákat kell használni.
- A férfiak és a 16 év feletti évjáratúak labdája 58-60 cm kerületû és 425-475 g súlyú (3-as méret).
- A nõk, a 12-16 év közötti fiúk és a 14 év feletti leányok labdája 54-56cm kerületû és 325-375 g súlyú (2-es méret).
- A 8-12 év közötti fiúk és a 8-14 év közötti leányok labdája 50-52cm kerületû és 290-330 g súlyú (1-es méret).

Magyarázat:
Hivatalos nemzetközi eseményeken és nemzetek közötti találkozókon kötelezõ a jóváhagyott „hivatalos IHF labda" használata (IHF alapszabály - labdaszabályzat).
A labdaszabályzat tartalmazza a labdák technikai követelményeit.

3:3
Minden mérkõzésre legalább két szabályos labdát (a 3:1-2 szerint) kell elõkészíteni. A tartaléklabdának a mérkõzés alatt az idõmérõ-titkári asztalnál mindig és azonnal rendelkezésre kell állni.

3:4
A játékvezetõk döntik el, hogy mikor kell igénybe venni a tartaléklabdát. Ebben az esetben a tartaléklabdát azonnal játékba kell hozni, hogy a játékmegszakítás minél rövidebb ideig tartson és a játékidõ megszakítása elkerülhetõ legyen.

4. Csapat, játékoscsere, felszerelés

A csapat

4:1
A csapat 12 játékosból áll.
A játéktéren egy idõben legfeljebb 7 játékos tartózkodhat. A többi a cserejátékos.
A csapatnak az egész játékfolyamat alatt a játéktéren egy játékost kapusként kell szerepeltetni. Az a játékos, akit kapusnak jelöltek, bármikor szerepelhet mezõnyjátékosként. A mezõnyjátékos ugyancsak bármikor átveheti a kapus feladatkörét (figyelembe véve a 4:4 és 4:7 szabálypontokat.
A mérkõzést a csapatnak legalább 5 játékossal kell elkezdeni.
A csapat a játékidõ végéig - beleszámítva a meghosszabbításokat is -bármikor kiegészíthetõ 12 fõre. (Az IHF és a kontinens rendezvényeken a mindenkori szabályzat elõírásai érvényesek.)
Ha a mérkõzés folyamán a játéktéren a játékosok száma 5 alá csökken, tovább lehet játszani. A játékvezetõ belátásán múlik, hogy mikor szakítja félbe a mérkõzést (17:13).

4:2
A csapat a mérkõzés folyamán legfeljebb 4 hivatalos személyt foglalkoztathat. A hivatalos személyek a mérkõzés alatt nem cserélhetõk. Közülük egy személyt csapatfelelõsként kell megjelölni. Csak õ jogosult az idõmérõvel, a titkárral és esetleg a játékvezetõvel tárgyalni (kivéve a holtidõt, mert azt bármelyik hivatalos személy kezdeményezheti).
A hivatalos személyek a mérkõzés alatt általában nem jogosultak a játéktérre lépni. A szabály elleni vétséget mint sportszerûtlen magatartást kell büntetni (8:4,16:1 d, 16:3 d és 16:6 b). A játékot az ellenfél javára ítélt szabaddobással kell folytatni (13:1 a-b).

4:3
A játékos akkor rendelkezik részvételi jogosultsággal, ha a kezdõdobásnál jelen van és neve a versenyjegyzõkönyvben szerepel.
A mérkõzés megkezdése után érkezõ játékosoknak és hivatalos személyeknek az idõmérõtõl, a titkártól kell részvételi jogosultságot kapniuk és nevüket be kell írni a versenyjegyzõkönyvbe.
A részvételi jogosultsággal rendelkezõ játékos saját cserehelyénél bármikor beléphet a játéktérre (figyelemmel a 4:4 és a 4:6 szabálypontokra).
Ha egy részvételi jogosultsággal nem rendelkezõ játékos a játéktérre lép, kizárással kell büntetni (16:6 a). A mérkõzés az ellenfél javára ítélt szabaddobással folytatódik (13:1 a-b és a pontosabb magyarázatot lásd a soron következõkben).

A játékoscsere

4:4
A cserejátékosok a mérkõzés alatt az idõmérõnél vagy a titkárnál való jelentkezés nélkül bármikor és ismételten cserélhetõk, amennyiben a lecserélt játékosok elhagyták a játékteret (4:5).
A játékteret elhagyni és oda belépni csak a saját cserehelyen szabad (4:5).
Ez a kapuscserére is érvényes (4:7 és 14:10).
A játékoscsere szabályai érvényesek a játékidõ megszakítás - time out - alatt is (a holtidõ kivétel).

4:5
A szabálytalan cserét a vétkes játékos idõleges kiállításával kell büntetni. Amennyiben egy adott helyzetben ugyanabból a csapatból többen is szabálytalanul cserélnek, akkor csak azt a játékost kell büntetni, aki elõször szabálytalankodott.
A mérkõzés az ellenfél javára ítélt szabaddobással folytatódik (13:1 a-b).

4:6
Ha egy játékos (az alaplétszámon felül), többletjátékosként csere nélkül lép a játéktérre, vagy egy játékos a cserehelyrõl jogosulatlanul játékba avatkozik, idõlegesen ki kell állítani és csapatából egy másik játékosnak 2 percre el kell hagyni a játékteret.
Ha az idõlegesen kiállított játékos a kiállítási idõ alatt a játéktérre lép, újabb 2 percre ki kell állítani és az elõzõ kiállításból megmaradt idõ tartamára egy másik játékosnak el kell hagynia a játékteret.
Mindkét esetben a mérkõzés az ellenfél javára ítélt szabaddobással folytatódik (13:1 a-b).

A felszerelés

4:7
A csapat mezõnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek színe, kombinációja és megjelenése az ellenféltõl világosan megkülönböztethetõ legyen.
A kapusként szerepeltetett játékosok öltözékének színe ugyancsak különbözzön a játékostársak és az ellenfél csapatának (mezõnyjátékosok és kapus) öltözéke színétõl (17:3).

4:8
A játékosok kötelesek a hátukon legalább 20 cm, a mellükön legalább 10 cm magas 1-20-ig terjedõ számot viselni.
A számok színe jól megkülönböztethetõ legyen az öltözék színétõl.
A csapatkapitányoknak kb. 4 cm széles, a mez színétõl élesen eltérõ színû karszalagot kell viselniük egyik felsõ karjukon.

4:9
A játékosoknak cipõt kell viselniük.
A játékosokat veszélyeztetõ tárgyak nem viselhetõk. Ilyenek pl. fej- és arcvédõk, karkötõk, karórák, gyûrûk, láncok, fülbevalók, keret és rögzítés nélküli szemüvegek, valamint minden más olyan tárgy, amelyek a játékosokat veszélyeztetik (17:3). Homlokszalag viselhetõ, amennyiben puha, rugalmas anyagból készült.
Azok a játékosok, akik ezeket az elõírásokat nem teljesítik, a szabálytalanság megszüntetéséig nem játszhatnak.

4:10
Ha egy játékos vérzik, illetve a teste vagy az öltözéke véres, azonnal és felszólítás nélkül el kell hagynia a játékteret a cserehelynél a vérzés megállítása, a seb letakarása és a vér lemosása (a testérõl és a felszerelésrõl) céljából. Amíg ez nem történik meg, a játékos nem térhet vissza a játéktérre.
Azt a játékost, aki ebben a tekintetben nem követi a játékvezetõ utasításait, sportszerûtlenség miatt büntetni kell (8:4,16:1 d és 16:3 c).

4:11
Sérüléskor a játékvezetõ engedélyezheti, hogy a játékidõ megszakítása után az érintett csapatból két, részvételre jogosult személy a cserehelynél a játéktérre lépjen (kézjelzés 16 és 17) és a csapat sérült játékosának segítséget nyújtson (4:2, 16:1 d, 16:3 d, 16:6 b).

5. A kapus

A kapusnak engedélyezett:

5:1
A kapus a kapuelõtérben védekezés céljából a labdát bármely testrészével érintheti.

5:2
A kapus a kapuelõtérben korlátlanul mozoghat a labdával - figyelmen kívül hagyva a mezõnyjátékosokra érvényes elõírásokat (7: 2-4,7:7). A kidobás végrehajtását azonban nem halogathatja (6:5,12:2 és 15:3 b).

5:3
A kapus labda nélkül elhagyhatja a kapuelõteret és részt vehet a mezõnyjátékban. Ebben az esetben a mezõnyben játszó játékosokra érvényes szabályok vonatkoznak rá.
A kapuelõtér elhagyásának számít, ha a kapus bármely testrészével a kapuelõtér-vonalon kívül érinti a talajt.

5:4
A kapus a labda teljes értékû birtoklása nélkül elhagyhatja a kapuelõteret, és a labdát a mezõnyben továbbjátszhatja.

A kapusnak nem engedélyezett:

5:5
A kapus védésnél nem veszélyeztetheti az ellenfelet (8:2, 8:5).

5:6
A kapus a birtokba vett labdával nem hagyhatja el a kapuelõteret (13:1 a).

5:7
A kapus kidobás után a kapuelõtéren kívül csak akkor érintheti újra a labdát, ha azt egy másik játékos érintette (13:1 a).

5:8
A kapus mindaddig nem érintheti a kapuelõtéren kívül a talajon fekvõ vagy guruló labdát, amíg a kapuelõtérben tartózkodik (13:1 a).

5:9
A kapus nem viheti vissza a kapuelõtérbe a kapuelõtéren kívül a talajon fekvõ vagy guruló labdát (13:1 a).

5:10
A kapus a labdával nem térhet vissza a mezõnybõl saját kapuelõterébe (13:1 a).

5:11
A kapus lábszárral vagy lábbal nem érintheti a mezõny irányába mozgó vagy a kapuelõtérben fekvõ labdát (13:1 a).

5:12
A kapus a büntetõdobás végrehajtásakor nem léphet túl a kapus-határvonalon (4 m-es vonal) vagy annak meghosszabbításán mindkét irányban, amíg a dobó játékos kezét a labda el nem hagyta (14:9).

Magyarázat:
A kapus mindaddig, amíg egyik lábával a kapus-határvonalon (4 m-es vonal) vagy a mögött érinti a talajt, a másik lábát vagy valamelyik testrészét a levegõben a vonal felett átlendítheti.

6. A kapuelõtér

6:1
A kapuelõtérben csak a kapus tartózkodhat (lásd azonban 6:3). Belépésnek tekintjük azt, ha a kapuelõteret, beleértve a kapuelõtérvonalat egy mezõnyjátékos valamely testrészével megérinti.

6:2
A mezõnyjátékos kapuelõtérbe lépését a következõk szerint kell büntetni:
a) szabaddobás, ha a mezõnyjátékos labdával lép a kapuelõtérbe (13:1 a),
b) szabaddobás, ha a mezõnyjátékos labda nélkül lép a kapuelõtérbe és ezáltal elõnyhöz jut (13:1 a-b, lásd azonban 6:2 c),
c) büntetõdobás, ha a védõjátékos a kapuelõtérbe való belépése által egy tiszta gólhelyzetet megakadályoz (14:1 a).

6:3
A kapuelõtérbe lépés büntetlen marad:
a) ha a játékos a labda eldobása után lép a kapuelõtérbe úgy, hogy az az ellenfélnek nem hátrányos,
b) ha a játékos labda nélkül lép a kapuelõtérbe és ezáltal nem szerez elõnyt,
c) ha a védõjátékos a védekezési kísérletnél vagy azután lép a kapuelõtérbe úgy, hogy az ellenfélnek nem hátrányos.

6:4
A kapuelõtérben levõ labda a kapusé.
A kapuelõtérben fekvõ, guruló, vagy a kapusnál lévõ labdát a mezõnyjátékosnak nem szabad megérinteni (13:1 a-b). A kapuelõtér felett levegõben levõ labda megjátszható, kivéve kidobáskor (12:2).

6:5
Ha a labda a kapuelõtérbe jut, azt a kapusnak kidobással ismét játékba kell hozni (12. szabály).

6:6
Ha a védõcsapat játékosa védekezési kísérletnél megérinti a labdát, amelyet azután a kapus elfog, vagy a labda megélt a kapuelõtérben, a játék kidobással folytatódik (6:5).

6:7
Ha a labdát a saját kapuelõtérbe játsszák, a következõk szerint kell ítélni:
a) gól, ha a labda a kapuba kerül;
b) szabaddobás, ha a labda a kapuelõtérben marad, vagy ha a kapus megérinti és az nem jut kapuba (13:1 b):
c) bedobás, ha a labda az alapvonalon túlra jut - a kapun kívül (11:1);
d) a játék tovább folytatódik, ha a labda keresztül halad a kapuelõtéren és a mezõnybe jut anélkül, hogy a kapus megérintette volna.

6:8
A kapuelõtérbõl a mezõnybe visszakerülõ labda játékban marad.

7. Játék a labdával, passzív játék

Játék a labdával

Engedélyezett :

7:1
A labdát szabad kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel elfogni, megállítani, dobni, lökni vagy ütni.

7:2
A labdát legfeljebb 3 mp-ig szabad érinteni, akkor is, ha az a talajon van (13:1 a).

7:3
Az elfogott labdával legfeljebb 3 lépést szabad mozogni (13:1 a). Egy lépésnek tekintjük:
a) ha mindkét lábával a talajon álló játékos az egyik lábát felemeli és ismét visszahelyezi, vagy az egyik lábát egyik helyzetbõl egy másikba mozgatja;
b) ha a játékos a talajt egyik lábával érinti és a labdát elfogja, s ezután a másik lábával megérinti a talajt;
c) ha a játékos egy ugrás után egyik lábával érinti a talajt és utána ugyanazzal a lábával ugrik, vagy a talajt a másik lábával megérinti;
d) ha a játékos egy ugrás után mindkét lábával egyidejûleg érinti a talajt és utána az egyik lábát felemeli és ismét visszahelyezi, vagy az egyik lábát egyik helyzetbõl egy másikba mozgatja.

Magyarázat:
Ha a láb az egyik helyzetbõl egy másikba mozog, szabad a másik lábat utánahúzni, ami összesen csak egy lépés.

7:4
Szabad a labdát mind helyben, mind futás közben:
a) egyszer a talajra dobni és egy vagy két kézzel ismét elfogni;
b) ismételten egy kézzel a talajra ütni (egykezes labdavezetés) vagy a labdát egy kézzel a talajon ismételten gurítani és azután egy vagy két kézzel ismét elfogni, illetve felvenni.
Mihelyt azonban a labdát egy vagy két kézzel ismét elfogják, legfeljebb 3 lépés, illetve 3 mp után tovább kell játszani (13:1 a).
A labda vezetése (talajra dobása vagy ütögetése) csak akkor kezdõdik, ha a játékos valamely testrészével megérinti a labdát és azt a talajra irányítja.
Ha a labda egy másik játékost, a kapufákat vagy a keresztgerendát érintette, szabad újból vezetni és ismét elfogni.

7:5
Szabad a labdát az egyik kézbõl a másikba átvezetni.

7:6
Szabad a labdát térdelve, ülve vagy fekve továbbjátszani.

Nem engedélyezett:

7:7
Nem szabad a labdát egynél többször megérinteni anélkül, hogy az közben a talajt, egy másik játékost, a kapufákat vagy a keresztgerendát érintette volna (13:1 a).
A fogáshibák büntetlenül maradnak.
Magyarázat:
Fogáshiba: ha a labda elfogásának vagy megállításának kísérleténél nem sikerül megszerezni (elfogni, birtokba venni) a labdát.
A már megszerzett labdát csak egy labdavezetési folyamat után szabad ismételten megérinteni (tehát, ha a labda a talajt érintette).

7:8
Nem szabad a labdát lábbal vagy lábszárral érinteni kivéve, ha azt az ellenfél dobta a játékosra (13:1 a-b).

7:9
Ha a labda a játéktéren levõ játékvezetõt érinti, a játék folytatódik.

Passzív játék

7:10
Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetõsége nélkül, illetve a kapura lövési kísérletek elmulasztásával. Ez passzív játék, amiért a játékvezetõnek a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást kell ítélni (13:1 a).
A szabaddobást azon a helyen kell végrehajtani, ahol a labda a játékmegszakításkor volt.

7:11
Ha a passzív játékra utaló tendencia felismerhetõ, a játékvezetõnek figyelmeztetõ jelzést (18. kézjelzés) kell alkalmazni. Ez a labdát birtokló csapatnak alkalmat ad arra, hogy támadásvezetését átállítsa és így a labda elvételét elkerülje. Amennyiben a figyelmeztetõ jelzés után sem változik a támadási modor, vagy nem lõnek kapura, a labdát birtokló csapat ellen meg kell ítélni a szabaddobást.
Rendkívüli helyzetekben (pl. a tiszta gólhelyzet szándékos kihagyása) a játékvezetõ elõzetes figyelmeztetõ jelzés nélkül is ítélhet szabaddobást a labdát birtokló csapat ellen.

8. Az ellenféllel szembeni magatartás normatívái, szabálytalanságok és vétségek

8:1

Megengedett

a) a karokat és a kezeket a labda sáncolásához vagy birtoklásához használni,
b) a labdát az ellenféltõl nyitott kézzel minden irányból kijátszani,
c) a labda nélküli vagy a labdát birtokló ellenfelet testtel elzárni,
d) elölrõl, hajlított karokkal az ellenféllel testi kapcsolatot felvenni, õt ellenõrizni és kísérni.

8:2

Nem megengedett

a) az ellenfél birtokában levõ labdát kiszakítani vagy kiütni,
b) az ellenfelet karral, kézzel vagy lábbal elzárni vagy eltaszítani,
c) az ellenfelet átkarolni, megfogni, lökni, az ellenfélnek rohanni vagy nekiugrani,
d) az ellenfelet más módon (labdával vagy anélkül) szabálytalanul zavarni, akadályozni vagy veszélyeztetni.

8:3
Azokért a 8:2-ben felsorolt szabálytalanságokért, amelyek túlnyomórészt vagy kizárólag az ellenféllel szemben és nem a labdáért irányulnak, progresszív büntetést kell alkalmazni.
A progresszív büntetés azt jelenti, hogy azokat az ellenféllel szembeni vétségeket, amelyek a labdáért való küzdelemben elõforduló szokásos és elfogadható szabálytalanság ismérveit túlhaladják, nem elég csak szabaddobással vagy 7-m-es dobással büntetni.
Mindazokat a szabálytalanságokat, amelyek a progresszív büntetés feltételeit kimerítik, a figyelmeztetéssel kezdve, lépcsõzetesen, mindig erõsödõ tendenciájú fokozatú személyes büntetéssel kell megtorolni (16:1 b, 3 b és 6 g).
A más vétségekkel összefüggõ figyelmeztetéseket és idõleges kiállításokat ugyancsak figyelembe kell venni a progresszív büntetésnél

8:4
Azok a testi és szóbeli kifejezésmódok, amelyek nem egyeztethetõk össze a sportszerûség szellemével, sportszerûtlen magatartásnak minõsülnek. Ez érvényes a játékosokra és a hivatalos személyekre a játéktéren és azon kívül is. Sportszerûtlen magatartás esetén progresszív büntetést kell alkalmazni (16:1 d, 3 c-d és 6 b, g, h).

8:5
Azt a játékost, aki az ellenfelet az egészségre veszélyesen megtámadja, kizárással kell büntetni (16:6 c), különösen akkor, ha
a) a dobóhelyzetben levõ játékos dobókarját oldalról vagy hátulról megüti vagy visszahúzza;
b) cselekményével az ellenfél fejét vagy nyakát találja el;
c) lábbal, térddel vagy más módon szándékosan az ellenfél testét támadja meg, beleértve a buktatást;
d) futásban vagy ugrásban levõ ellenfelet lök vagy úgy támad meg, hogy azáltal elveszíti a teste feletti ellenõrzést;
e) közvetlen szabaddobáskor a kapura dobott labda eltalálja a védõjátékos fejét, illetve büntetõdobáskor a kapus fejét azzal a feltétellel, hogy a védõjátékos, illetve a kapus nem végzett helyváltoztatást vagy szélességben nem mozdult el.

8:6
Játékos vagy hivatalos személy játéktéren vagy azon kívül elkövetett durva sportszerûtlen magatartását kizárással kell büntetni (16:6 d).

8:7
A játékidõ alatt elkövetett tettlegességért a vétkes játékost véglegesen ki kell állítani (16:9-11). A játékidõn kívüli tettlegesség esetén kizárást kell alkalmazni (16: e, 13 b és d). Azt a hivatalos személyt, aki tettlegességet követ el, ki kell zárni (16:6 f).
Magyarázat:
A tettlegesség a hatályos szabály értelmében különösen erõs és szándékos támadás más személy ellen (játékos, játékvezetõ, idõmérõ-titkár, hivatalos személy, szövetségi képviselõ, nézõ stb.). Másként fogalmazva: több mint egyszerû reflexcselekvés és több mint felelõtlen vagy túlzott módszer a védekezési kísérletkor. A köpés tettlegességnek számít.

8:8
A 8:2-7-ben felsorakoztatott vétségek esetén büntetõdobást kell ítélni (14:1), ha az közvetlenül vagy közvetve a tiszta gólhelyzet megakadályozását okozza.
Egyébként a szabálytalanságért szabaddobást kell ítélni (13:1 a-b és 2-3).

9. A gól

9:1
Gólt érnek el, ha a labda teljes terjedelmében túljutott a gólvonalon, amennyiben a dobás elõtt vagy alatt sem a dobó, sem játékostársai nem követtek el szabálytalanságot.
A kapu játékvezetõ két rövid sípjellel és a 12. kézjelzéssel megerõsíti a gól érvényességét.
Ha a labda a kapuba jut, jóllehet a védekezõ csapat játékosa szabálytalanságot követett el, gólt kell ítélni.
Ha a játékvezetõ vagy az idõmérõ a játékot megszakította, mielõtt a labda túljutott a gólvonalon, nem szabad gólt ítélni.
Ha a játékos a labdát a saját kapujába játssza, az ellenfél javára kell gólt ítélni (öngól), kivéve, amikor a kapus kidobást hajt végre (12:2 második bekezdés).
Magyarázat:
Ha a labda kapuba jutását a mérkõzésen nem illetékes tárgy vagy személy megakadályozza, gólt kell ítélni, ha a játékvezetõ meggyõzõdik arról, hogy a labda a beavatkozás nélkül gólba jutott volna. (Ebben az esetben természetesen érvénytelen az a feltétel, „ha a labda teljes terjedelmével túljutott a gólvonalon".)

9:2
Ha a játékvezetõ gólt ítélt és a kezdõdobáshoz sípjelet adott, a gólt már nem szabad visszavonni.
Ha a gól és a kezdõdobás között elhangzik a zárójelzés (a félidõ és a mérkõzés végén), akkor ezt a gólt a játékvezetõknek kezdõdobás nélkül világosan el kell ismerni.

Magyarázat:
A játékvezetõk által elismert gólt, azonnal fel kell írni az eredményjelzõ táblára.

9:3
Az a csapat gyõz, amelyik több gólt ér el.
Ha mindkét csapat azonos számú gólt ér el, vagy nem dobtak gólt, a játék döntetlen (2:2).

10. A kezdõdobás

10:1
A mérkõzés kezdetekor az a csapat végzi el a kezdõdobást, amelyik a sorsoláskor a labdát választotta, a másik csapat jogosult térfelet választani. Amennyiben a sorsolásnál térfelet választottak, a másik csapat végzi el a kezdõdobást.
A második félidõ megkezdése elõtt a csapatok térfelet cserélnek és a kezdõdobást az a csapat hajtja végre, amelyik a mérkõzés kezdetekor nem a kezdõdobást választotta.
Meghosszabbításoknál a kezdõdobásért, illetve a térfélért ismét sorsolni kell. - az elõbbiek szerint.

10:2
Minden gól után az a csapat végez kezdõdobást, amelyik a gólt kapta (lásd azonban 9:2 második bekezdését).

10:3

A kezdõdobást a sípjel után 3 mp-en belül (13:1 a), a mezõny közepén - 1.5 m-es oldalirányú tûrés megengedett - kell végrehajtani, tetszés szerinti irányban.
A dobójátékosnak egyik lábával érintenie kell a középvonalat, mindaddig, amíg a kezét a labda nem hagyta el (13:1 a).
A dobójátékos társai sípjel elõtt nem léphetik át a középvonalat (15:1 második és harmadik bekezdés).

10:4
Minden félidõ elején (és az esetleges meghosszabbításoknál) a kezdõdobásnál valamennyi játékosnak a saját térfelén kell tartózkodni.
A gól utáni kezdõdobásnál az ellenfél játékosai azonban mindkét térfélen elhelyezkedhetnek.
Mindkét esetben az ellenfél játékosai 3 m-nél közelebb nem léphetnek a kezdõdobást végzõ játékoshoz (15:7).

11. A bedobás

11:1
Bedobással kell játékba hozni a labdát, ha az teljes egészében áthaladt az oldalvonalon, vagy utoljára a védekezõ csapat játékosát érintve, a saját alapvonalon túlra jutott.

11:2
A bedobást sípjel nélkül (lásd azonban 15:3 b) az a csapat hajtja végre, amelynek játékosai nem érintették utoljára a labdát, mielõtt az túljutott az oldalvonalon vagy az alapvonalon (a kaput kivéve).

11:3
A bedobást azon a helyen kell végrehajtani, ahol a labda elhagyta az oldalvonalat, vagy az oldalvonal végétõl a kapunak azon az oldalán, amelyiknél a labda az alapvonalon (a kaput kivéve) túljutott.

11:4
A bedobást végzõ játékosnak egyik lábával az oldalvonalon kell állni, amíg kezét a labda nem hagyta el. A labdát ugyanannak a játékosnak nem szabad letenni és ismét felvenni vagy vezetni és ismét elfogni (13:1 a).

11:5
Bedobásnál az ellenfél játékosai nem léphetnek 3 méternél közelebb a dobó játékoshoz.
A kapuelõtérvonalnál azonban minden esetben elhelyezkedhetnek, akkor is, ha a távolság 3 méternél kevesebb.

12. A kidobás

12:1
Kidobással kell játékba hozni a labdát, ha az a kapuelõtérbe jut - a kapus birtokolja vagy a talajon marad (6:5) -, illetve ha az alapvonalon (a kaput kivéve) túlra kerül, amennyiben utoljára a kapust vagy az ellenfél egyik játékosát érintette.
Ez azt jelenti, hogy az adott helyzetben a labda játékon kívül van. Amennyiben kapus csapatának bármely tagja a kidobás elvégzése elõtt szabálytalanságot követ el, a játék a kidobás szabályszerû elvégzésével folytatódik (megfelel a 13:3)

12:2
A kidobást sípjel nélkül a kapuelõtérbõl a kapuelõtérvonalon keresztül kell végrehajtani (kivéve 15:3 b).
A kidobást akkor kell végrehajtottnak tekinteni, ha a kapus által eldobott labda áthaladt a kapuelõtérvonalon.
A másik csapat játékosai jóllehet a kapuelõtérvonalnál tartózkodhatnak, a labdát csak akkor érinthetik, ha az áthaladt a kapuelõtérvonalon.(15:7, 3 bekezdés.)

12:3
A kapus a kidobás végrehajtása után a labdát csak akkor érintheti ismét, miután az egy másik játékost érintett (5:7 13:1 a).

13. A szabaddobás

A szabaddobás megítélése

13:1
A játékvezetõk alapvetõen a következõ esetekben szakítják meg a játékot és ítélnek szabaddobást a vétlen csapat javára:
a) a labdát birtokló - lényegében a támadócsapat - szabálytalanságot követ el, s emiatt nem tarthatja meg a labdát (4:2-3, 4:5-6, 5:6-11, 6:2 a-b, 6:4, 6:7 b, 7:2-4, 7:7-8, 7:10, 8:8, 10:3, 11:4, 12:3, 13:7-8, 14:4-7 és 15:2-5),
b) a védekezõ csapat szabálytalansága miatt a támadócsapat elveszíti a labdát (4:2-3, 4:5-6, 5:5, 6:2 b, 6:4, 6:7 b, 7:8, és 8:8).

13:2
A játékvezetõknek biztosítaniuk kell a játék kontinuitását azzal, hogy elhamarkodott szabaddobás ítélettel nem szakítják meg a játékot.
Ez azt jelenti, hogy a játékvezetõk a 13:1 a pontban felsoroltak esetén nem ítélnek szabaddobást, ha a védekezõ csapat közvetlenül a támadócsapat által elkövetett szabálytalanság után labdához jut.
Hasonlóképpen a 13:1 b pont szabálytalanságai esetén csak akkor avatkoznak a játékba, ha a támadócsapat az ellenfél szabálytalansága miatt elveszíti a labdát vagy nincs olyan helyzetben, hogy a támadást folytassa.
Ha szabálytalanság miatt személyes büntetést kell alkalmazni, a játékvezetõk azonnal megszakíthatják a játékot, ha az a vétlen csapat számára - amelyik nem követte el a szabálytalanságot -, nem jelent hátrányt. Egyébként a büntetés az akció befejezéséig elhalasztható.
A 13:2 nem érvényes a 4.2-3 vagy a 4:5-6 szabályok elleni vétségek esetében, amelyeknél az idõmérõ jelzésével a játékot azonnal meg kell szakítani

13:3
Ha a 13:1 a-b pontokban felsorolt szabálytalanságok egyikét - amelyért egyébként szabaddobást kell ítélni - akkor követik el, amikor a labda nincs játékban, a mérkõzést a játékmegszakítás okának megfelelõ dobással kell folytatni.

13:4
Kiegészítve a 13:1 a-b pontokat, bizonyos esetekben, amikor a játék szabálytalanság nélkül szakad meg (a labda játékban volt), a mérkõzést szabaddobással kell folytatni:
a) ha a megszakításkor a labdát az egyik csapat birtokolta és a labdát a továbbiakban is megtartja,
b) ha a labdát az egyik csapat sem birtokolta, az a csapat tartja meg a labdát, amelyiknél a megszakítást megelõzõen volt,
c) ha a játék azért szakad meg, mert a labda a mennyezetet vagy a játéktér feletti tárgyat érintett, akkor a játékot az a csapat folytatja, amelyik nem érintette utoljára a labdát.
Az elõbbiekben felsorolt esetekben a 13:2 pontban megfogalmazott elõnyszabály nem érvényesíthetõ.

13:5
A labdát birtokló csapat elleni szabaddobás ítéletnél, ha a labda még ennek a csapatnak az egyik játékosánál van, azt azon a helyen, ahol éppen van, azonnal el kell engedni, vagy a talajra tenni (16:3 e).

A szabaddobás végrehajtása

13:6
A szabaddobást a játékvezetõ sípjele nélkül elvileg azon a helyen kell végrehajtani, ahol a szabálytalanságot elkövették.
Kivételt az alábbiak képeznek.
A 13:4 a-b pontokban leírt helyzetekben a szabaddobást ott kell végrehajtani, ahol a labda a megszakítás idõpontjában volt. A 13:4 c pontban megfogalmazott esetben a szabaddobást - szintén a játékvezetõ sípjele után - a játéktérnek azon a részén kell végrehajtani, amely megfelel a labda és a mennyezet (egyéb tárgy) találkozási helyének.
Ha a játékvezetõ vagy a szövetségi képviselõ a védekezõ csapat játékosának vagy hivatalos személyének szabálysértése miatt megszakítja a játékot és intés vagy személyes büntetés következik, a szabaddobást azon a helyen kell végrehajtani, ahol a labda a megszakításkor volt, amennyiben ez a hely a vétlen csapat javára kedvezõbb mint a vétség helye.
Ez a kivétel azonos azzal a helyzettel, amikor az idõmérõ szabálytalan csere vagy járulékos belépés miatt (4:2-3, 4:5-6) megszakítja a játékot.
Ugyancsak a korábban már tisztázottak szerint passzív játék esetén (7:10) a szabaddobást azon a helyen kell végrehajtani, ahol a labda a játékmegszakításkor volt.
A szabaddobást - bármely eddig felsorolt esetben - sohasem szabad a dobásra jogosult csapat kapuelõterében vagy az ellenfél szabaddobási vonalán belül végrehajtani. Amennyiben a helyes végrehajtási pozíció az elõbb említett behatárolt területekre esik, a dobást azokon kívül a legközelebbi helyen kell végrehajtani
Magyarázat:
Ha a szabaddobás korrekt pozíciója a védekezõ csapat szabaddobási vonalánál van, akkor a szabaddobást elvileg pontosan ott kell végrehajtani. Minél távolabb van a szabaddobás pozíciója a védekezõ csapat szabaddobási vonalától, annál nagyobb lehet az eltérés a szabálytalanság helyétõl. Ez az eltérés fokozatosan nõhet 3 méterig, amely a dobást végzõ csapat kapuelõterének közelébe eshet.
Ez a megengedett eltérés nem érvényes a 13:5 és az ezzel kapcsolatos 16:3 e szabálypontok megsértésekor. Ezekben az esetekben a dobást pontosan a megfelelõ helyen kell végrehajtani (lásd azonban a 13:5 értelmezését, amely legalább is részben feloldja az elméleti kötöttséget és „játékbarát" megoldást ajánl).

13:7
Amennyiben a szabaddobásra jogosult csapat játékosa labdával a kézben, a dobás végrehajtására megfelelõ helyen tartózkodik, a labdát nem szabad letenni és ismét felvenni, vagy vezetni (13:1 a).

13:8
A szabaddobás végrehajtásakor a támadócsapat játékosai a szabaddobási vonalat nem érinthetik és nem léphetik át (16:1).
Amennyiben a szabaddobás végrehajtása közben a dobó játékos társai a kapuelõtérvonal és a szabaddobási vonal között tartózkodnak, a szabálytalan felállást - ha az a játékot befolyásolja - a játékvezetõnek helyesbítenie kell (15:1). Ezután sípjelre folytatódik a játék (15:3 b).
Ha a sípjelre végrehajtott szabaddobásnál a támadócsapat játékosai megérintik vagy átlépik a szabaddobási vonalat, mielõtt a labda a dobójátékos kezét elhagyta, szabaddobást kell ítélni a védekezõ csapat javára (13:1 a).

13:9
A szabaddobás végrehajtásakor az ellenfél játékosainak 3 méternél távolabb kell tartózkodniuk a dobó játékostól. A szabaddobási vonaltól végrehajtott szabaddobásnál a védekezõ csapat játékosai a kapuelõtérvonalnál helyezkednek el.

14. A büntetõdobás (7 m-es dobás)

A büntetõdobás megítélése

14:1
Büntetõdobást (7 m-es dobást) kell ítélni:
a) az egész játéktéren a tiszta gólhelyzet megakadályozásáért az ellenfél játékosa vagy hivatalos személye által,
b) a tiszta gólhelyzetben elhangzott jogosulatlan sípjel esetén,
c) a tiszta gólhelyzet megakadályozásáért a játékban nem illetékes személy beavatkozása által (kivéve: 9:1 magyarázata).

14:2
Ha a támadócsapat játékosa a szabálytalanság ellenére (14:1 a) uralja a labda és a test feletti helyzetet, nem szabad büntetõdobást ítélni akkor sem, ha a játékos utána elvéti a gólhelyzetet. Mindig, amikor alkalmasint büntetõdobás ítélhetõ, a játékvezetõ csak akkor avatkozzon közbe, ha világosan megállapítja, hogy az ítélet tényszerûen jogos és szükséges. Ha a támadójátékos az ellenfél indokolatlan beavatkozása ellenére kapuralövést kezdeményez, nincs ok a büntetõdobásra. Amennyiben világosan felismerhetõ, hogy a játékos a szabálytalanság miatt valóságosan elveszítette a labda és a teste feletti ellenõrzést, s ezáltal a tiszta gólhelyzet már nem áll fenn, büntetõdobást kell ítélni

14:3
A büntetõdobás megítélésekor a játékvezetõnek játékidõ megszakítást kell elrendelni (2:8).

A büntetõdobás végrehajtása

14:4
A büntetõdobást a mezõnyjátékvezetõ sípjele után 3 mp-en belül, mint kapuralövést kell végrehajtani (13:1 a).

14:5

A büntetõdobás végrehajtásakor a dobójátékos a büntetõdobás vonalát nem érintheti és nem lépheti át, amíg a labda a kezét nem hagyta el (13:1 a).

14:6
A büntetõdobás végrehajtása után a dobójátékosnak vagy játékostársának csak akkor szabad a labdát újra érintenie, miután az ellenfél játékosát, a kapufákat vagy a keresztgerendát érintette (13:1 a).

14:7
A büntetõdobás végrehajtásakor a dobójátékos társainak a szabaddobási vonalon kívül kell tartózkodniuk, amíg a labda a dobó kezét nem hagyta el. Egyébként szabaddobást kell ítélni a büntetõdobást végrehajtó csapat ellen (13:1 a).

14:8
A büntetõdobás végrehajtásakor az ellenfél csapata játékosainak a szabaddobási vonalon kívül és legalább 3 m-re kell tartózkodniuk a büntetõdobás vonalától, amíg a labda a dobó kezét nem hagyta el. Egyébként a büntetõdobást meg kell ismételni, ha a labda nem jutott gólba.

14:9
Ha a kapus átlépi a kapus-határvonalat (4 m-es vonal), (1:7, 5:12), mielõtt a labda a dobójátékos kezét elhagyta, a büntetõdobást meg kell ismételni, amennyiben nem esett gól.

14:10
Amennyiben a támadójátékos labdával a kézben korrekt dobóhelyzetet foglalt el és kész a büntetõdobás végrehajtására, a kapuscsere már nem engedélyezhetõ. Ha a kapuscserét mégis megkísérlik, sportszerûtlen magatartásként kell büntetni (8:4,16:1 d, 16:3 c).

15. Általános rendelkezések a dobások végrehajtásához (kezdõdobás, bedobás, kidobás, szabaddobás, büntetõdobás)

15:1
A dobás végrehajtása elõtt a labdának a dobójátékos kezében kell lenni.
Minden játékosnak az illetõ dobásnak megfelelõ helyzetet kell elfoglalni. A 10:3 szabálypont második bekezdésének rendelkezése kivételével valamennyi játékosnak a korrekt pozícióban kell maradni mindaddig, amíg a labda a dobójátékos kezét nem hagyta el.
A hibás felállást helyesbíteni kell (kivéve 13:8 második bekezdése és 15:7).

15:2
A kidobás kivételével a dobások végrehajtásakor a dobójátékos egyik lába valamely részének megszakítás nélkül a talajon kell maradni (13:1 a). A másik lábat szabad a talajról felemelni és ismét letenni.

15:3
A játékvezetõnek sípolni kell
a) mindig kezdõdobásnál (10:3) vagy büntetõdobásnál (14:4);
b) a bedobás, a kidobás, és a szabaddobás eseteiben:
- a time out utáni játékfolytatáskor,
- játékfolytatáskor szabaddobás esetén a 13:4 szerint,
- a dobások végrehajtásának késleltetésekor,
- a játékosok elhelyezkedésének helyesbítése után,
- intés vagy figyelmeztetés után.
A sípjelet követõen a dobójátékosnak a labdát 3 mp-en belül játékba kell hozni (13:1 a).

15:4
A dobást akkor kell végrehajtottnak tekinteni, amikor a labda a játékos kezét elhagyta (kivéve 12:2).
A dobás végrehajtásánál a dobójátékos nem adhatja át a labdát játékostársának, illetve az nem érintheti a kezében levõ labdát (13:1 a).

15:5
A dobójátékos csak akkor érintheti ismét a labdát, miután az egy másik játékost, a kapufákat vagy a keresztgerendát érintette (13:1 a).

15:6
Valamennyi dobásból közvetlen gól érhetõ el (kivéve a kidobást, amelyiknél öngól nem lehetséges, 12:2).

15:7
A kezdõdobás, a bedobás vagy szabaddobás végrehajtásakor az ellenfél szabálytalan felállását a játékvezetõnek nem kell helyesbíteni akkor, ha az azonnali végrehajtás a dobó csapatnak nem jelent hátrányt. A szabálytalan elhelyezkedést helyesbíteni kell, ha az a dobó csapat számára hátrányos helyzetet teremt (15:3 b)
Ha a játékvezetõ az elleniéi hibás felállása ellenére sípol, úgy a hibás felállásban levõ játékosok teljesen akcióképesek.
Ha az ellenfél túl közel állással vagy egyéb szabálytalansággal késlelteti vagy befolyásolja a dobás végrehajtásai, figyelmeztetni kell, ismétlõdés esetén idõlegesen ki kell állítani (16:1 c, 16:3 f).

16. A büntetések

Figyelmeztetés

16:1
Figyelmeztetés alkalmazható:
a) Az ellenféllel szembeni magatartásban elkövetett szabálytalanságokért (5:5, 8:2), amelyek nem tartoznak a 8:3 szerinti progresszív büntetés kategóriájába.
Figyelmeztetést kell alkalmazni:
b) A progresszív büntetéssel járó szabálytalanságokért (8:3).
c) A formális dobások végrehajtásakor az elleniét által elkövetett szabálytalanságokért (15:7).
d) A játékos vagy hivatalos személy sportszerûtlen magatartásáért (8:4).
Magyarázat:
A játékvezetõk egy játékost csak egyszer figyelmeztethetnek és a csapat ellen összesen csak három figyelmeztetést alkalmazhatnak.
Az idõlegesen kiállított játékos a továbbiakban már nem figyelmeztethetõ.
A csapat hivatalos személyei ellen csak egy figyelmeztetés mondható ki.

16:2
A figyelmeztetést a vétkes játékosnak és az idõmérõnek, a titkárnak a „sárga lap" magasba tartásával kell tudomására hozni (13. kézjelzés).
A „sárga lap" egy kb. 12x9 cm nagyságú „kártya".

Idõleges kiállítás

16:3
Idõleges kiállítást kell alkalmazni:
a) Hibás cseréért vagy járulékos belépésért (4:5-6).
b) Az ellenféllel szembeni magatartásban ismételten elkövetett, progresszivitással büntetendõ szabálytalanságokért (8:3).
c) A játéktéren levõ - vagy azon kívül tartózkodó - játékos ismételten elkövetett sportszerûtlen magatartásáért (8:4).
d) A hivatalos személy másodszori sportszerûtlen magatartásáért, miután a csapat valamelyik hivatalos személye a 16:1 d alapján már kapott figyelmeztetést (8:4).
e) Ha a labdát birtokló csapat elleni szabaddobás ítéletkor nem bocsátják szabadon vagy nem teszik le a labdát (13:5).
f) A formális dobások végrehajtásakor a másik csapat által ismételten elkövetett szabálytalanság esetén (15:7).
g) Játékos vagy hivatalos személy játékidõ alatti kizárásáért (16:8 második bekezdés).
h) Ha az idõlegesen kiállított játékos, még a játék folytatása elõtt sportszerûtlen magatartást tanúsít (16:12).
Magyarázat:
Függetlenül a b), a c) és a d) bekezdések elõírásaitól, azaz attól, hogy az idõleges kiállítást ismételten elkövetett szabálytalanságért kell alkalmazni, a játékvezetõ jogosult rendkívüli szabálytalanság esetén azonnal idõlegesen kiállítani akkor is, ha a játékos elõzõleg nem kapott figyelmeztetést és a csapata sem kapta meg a három figyelmeztetést.
Hivatalos személy is kaphat közvetlen idõleges kiállítást, még ha csapatának hivatalos személyei elõzõleg nem részesültek figyelmeztetésben.
Ha egy a csapathoz tartozó hivatalos személyt a 16:3d értelmében idõleges kiállítással büntettek, a hivatalos személynek engedélyezett továbbra is a cserehelyen tartózkodni és feladatát elvégezni, de ezalatt a csapatának létszáma játéktéren egy játékossal csökken.

16:4
A játékvezetõnek time out után világosan kell jelezni az idõleges kiállítást a vétkes játékos, illetve a hivatalos személy és az idõmérõ, a titkár számára az egyik magasba nyújtott karja két ujjának felmutatásával (14. kézjelzés).

16:5
Az idõleges kiállítás mindig 2 perc. Ugyanakkor a játékosnak a harmadik idõleges kiállítását kizárással kell egybekötni (16:6 g).
Az idõlegesen kiállított játékos a kiállítási idõ alatt nem vehet részt a játékban és csapata a játéktéren nem egészülhet ki.
A kiállítási idõ a játék folytatására adott sípjelzéskor kezdõdik.
Ha a játékos kiállítási ideje az elsõ félidõ végéig nem telik le, azt a második félidõ kezdetétõl pótolni kell. Ugyanez érvényes a rendes játékidõ és a meghosszabbítások között, illetve a meghosszabbítások alatt.

Kizárás

16:6
Kizárást kell alkalmazni:
a) Részvételi jogosultsággal nem rendelkezõ játékos belépésért (4:3).
b) A hivatalos személy harmadik (vagy az azt követõ) sportszerûtlen magatartásáért, miután a csapat valamelyik hivatalos személye a 16:3 d pont alapján már kapott idõleges kiállítást (8:4).
c) Azokért a szabálytalanságokért, amelyek veszélyeztetik az ellenfél játékosának egészségét (8:5).
d) Játékos vagy hivatalos személy játéktéren vagy azon kívül elkövetett durva, sportszerûtlen magatartásáért (8:6).
e) Játékos játékidõn kívül (a mérkõzés megkezdése elõtt vagy a félidei szünetben) elkövetett tettlegességéért (8:7, 16:13 b), d).
f) Hivatalos személy tettlegességéért (8:7).
g) Ugyanannak a játékosnak harmadik idõleges kiállításáért (16:5).
h) Játékos vagy hivatalos személy által a félidei szünetben ismételten elkövetett sportszerûtlen magatartásáért (16:13 d).

16:7
A játékvezetõnek time out után a „piros lap" magasba tartásával világosan kell jelezni a kizárást a vétkes játékos, illetve a hivatalos személy és az idõmérõ, a titkár számára (13. kézjelzés, a „piros lap" nagysága 12x9 cm nagyságú „kártya").

16:8
A játékos vagy a hivatalos személy kizárása mindig a játékidõ hátralevõ részére szól és azonnal el kell hagyniuk mind a játékteret, mind a cserehelyet. Távozásuk után a csapattal semmilyen formában nem tarthatnak kapcsolatot.
A játékos vagy a hivatalos személy játékidõ alatti - a játéktéren vagy azon kívül - kizárását, a csapat számára mindig idõleges kiállítással kell egybekötni. Ez azt jelenti, hogy a csapat játékosainak számát a játéktéren egy fõvel csökkenteni kell (16:3 g). A játéktéren való létszámcsökkentés azonban 4 percig tart abban az esetben, ha a játékost a 16:12 szerinti körülmények miatt zárták ki.
A kizárás csökkenti a csapat rendelkezésére álló játékosok vagy hivatalos személyek összlétszámát (kivéve 16:13 b). A kiállítási idõ letelte után azonban a csapat játéktéren levõ játékosainak száma kiegészíthetõ.
A kizárás elvileg csak az adott mérkõzés végéig érvényes, mint a játékvezetõ ténymegállapítására épülõ döntés. A kizárásnak a mérkõzést túlhaladóan nincs további következménye, kivéve, ha annak elõzménye tettlegesség (16:6 e-f), illetõleg egy játékos vagy hivatalos személy által elkövetett durva sportszerûtlen magatartás (16:6 d) volt. Az utóbbiakért alkalmazott kizárást a versenyjegyzõkönyvben fel kell tüntetni (17:11).

Végleges kiállítás

16:9
Végleges kiállítást kell alkalmazni:
a játékidõ alatt (2:6 és 16:13 elsõ bekezdése) - a játéktéren kívül is - elkövetett tettlegességért (a 8:7 definíciója szerint).

16:10
A végleges kiállítást játékidõ megszakítás után a vétkes játékossal, az idõmérõvel és a titkárral a 15. kézjelzéssel - a karok keresztezése a fej fölött - világosan közölni kell.

16:11
A végleges kiállítás mindig a játékidõ hátralevõ részéig szól és a csapat a továbbiakban a játéktéren eggyel kevesebb játékossal játszhat.
A véglegesen kiállított játékos nem pótolható és azonnal el kell hagynia a játékteret, valamint a cserehelyet, s a továbbiakban a csapattal semmilyen formában nem tarthat kapcsolatot.
A végleges kiállítás tényét a játékvezetõknek a versenyjegyzõkönyvben az illetékes sportszerv részére jelenteni kell

Több vétség ugyanabban a helyzetben

16:12
Amennyiben a játékos vagy a hivatalos személy egyidejûleg vagy közvetlen folyamatban, mielõtt a játékvezetõ a mérkõzés folytatására sípjelzést adott volna több szabálytalanságot követ el, amelyek különbözõ büntetést igényelnek, alapvetõen csak a legsúlyosabb büntetést kell kiróni. Ez különösen akkor érvényes, ha a vétség tettlegesség volt.
Érvényesíteni kell azonban a következõ különleges kivételeket, amelyeknél valamennyi esetben a csapat játékosainak létszámát a játéktéren 4 percre csökkenteni kell:
a) Azt a játékost, aki idõleges kiállítást kapott és a mérkõzés folytatása elõtt sportszerûtlen magatartást tanúsít, újabb idõleges kiállítással kell büntetni (16:3 h). Ha ez a kiegészítõ idõleges kiállítás a játékos számára a harmadik, akkor ki kell zárni. Mindkét esetben a csapat a játéktéren 4 perc idõtartamra eggyel kevesebb játékossal játszhat.
b) Ha a játékos, akit a játékvezetõk kizártak (közvetlenül vagy a harmadik idõleges kiállítás miatt) és a mérkõzés folytatása elõtt sportszerûtlen magatartást tanúsít, a csapat kiegészítõ büntetést kap, ami azt jelenti, hogy a játéktéren 4 perc idõtartamra eggyel csökkentenie kell játékosainak számát.
c) Azt a játékost, aki idõleges kiállítást kapott és a mérkõzés folytatása elõtt durva sportszerûtlen magatartást tanúsít, járulékosan kizárással kell büntetni (16:6 d). A két büntetés a csapat számára azt jelenti, hogy a játéktéren 4 perc idõtartamra eggyel csökkenteni kell játékosainak számát (16:8 második bekezdés).
d) Ha a játékos, akit a játékvezetõk kizártak (közvetlenül vagy a harmadik idõleges kiállítás miatt) és a mérkõzés folytatása elõtt durva sportszerûtlen magatartást tanúsít, a csapat kiegészítõ büntetést kap, ami azt jelenti, hogy a játéktéren 4 perc idõtartamra eggyel csökkenteni kell játékosainak számát.

Szabálytalanságok a játékidõn kívül

16:13
A 16:1,16:3,16:6 és a 16:9 szabálypontok általánosan összefoglalják a játékidõ alatt elõforduló szabálytalanságokat. (2:8)
E tekintetben a játékidõhöz tartoznak a meghosszabbítások és a játékidõ megszakítások (a holtidõ is), de a félidei szünet nem.
A verseny színhelyén, a játékidõn kívül a játékos vagy a hivatalos személy által elkövetett sportszerûtlen magatartást, durva sportszerûtlen magatartást, vagy tettlegességet, a következõk szerint kell büntetni:

A mérkõzés elõtt:
a) sportszerûtlen magatartásért figyelmeztetés (16:1 d),
b) durva sportszerûtlen magatartásért vagy tettlegességért kizárás (16:6 d-f), amely után a csapat azonban 12 játékossal és 4 hivatalos személlyel kezdheti a mérkõzést.
A mérkõzés szünetében:
c) sportszerûtlen magatartásért figyelmeztetés (16:1 d),
d) ismételt vagy durva sportszerûtlen magatartásért, valamint tettlegességért kizárás (16:6 b, d-f, h). További sportszerûtlen magatartás esetén a 16:3 c-d szabályt is alkalmazni kell, ami egyébként a játékidõ alatt érvényes.
A félidei szünetben alkalmazott kizárás után a csapat ugyanazzal a létszámmal folytathatja mérkõzését a játéktéren, mint a szünet elõtt.
A mérkõzés után:
e) írásos jelentés

17. A játékvezetõk

17:1
A mérkõzést két egyenjogú játékvezetõ vezeti. Mûködésüket egy idõmérõ és egy titkár segíti.

17:2
A játékvezetõk felügyelete a játékosok magatartása felett a sportlétesítményben való megjelenéskor kezdõdik és annak elhagyásáig tart.

17:3
A játékvezetõk felelõsek a játéktér, a kapuk és a labdák állapotának mérkõzés elõtti megvizsgálásáért. Õk állapítják meg, hogy melyik labdával játszanak (1. szabály és 3:1).
Ezenkívül a játékvezetõk ellenõrzik, hogy mindkét csapat az elõírás szerinti sportöltözékben jelen van-e, felülvizsgálják a versenyjegyzõkönyvet, a játékosok felszerelését.
Õk gondoskodnak arról, hogy a cserehely határain belül a játékosok és a hivatalos személyek száma megfelelõ legyen. Megállapítják mindkét csapatfelelõs jelenlétét és azonosságát. Minden pontatlanságot meg kell szüntetni (4:1-2 és 4:7-9).

17:4
A sorsolást a mérkõzés megkezdése elõtt az egyik játékvezetõ a másik játékvezetõ és a két csapatkapitány jelenlétében végzi el (10:1).

17:5
Az egyik játékvezetõ a mérkõzés megkezdésekor, mint mezõny-játékvezetõ, a középvonalnál a kezdõ csapat térfelén helyezkedik el.
Õ indítja el a mérkõzést a kezdõdobáshoz adott sípjellel (10:3).
Ha a mérkõzés megkezdése után a kezdõdobást végzõ csapat ellenfele megszerzi a labdát, mint kapu játékvezetõ saját térfelének alapvonalánál helyezkedik el.
A másik játékvezetõ kapujátékvezetõként kezd a másik alapvonalnál, és mezõnyjátékvezetõvé válik, ha a saját térfelén lévõ csapat támadást indít.
A mérkõzés alatt a játékvezetõk idõnként térfelet cserélnek.

17:6
A mérkõzést elvileg ugyanannak a két játékvezetõnek kell végigvezetni.
A játékvezetõk felelõsek a mérkõzés játékszabályok szerinti folyamatáért, ezért minden szabálytalanságot büntetni kell (kivéve 13:2 és 14:2).
Ha a mérkõzés alatt az egyik játékvezetõ kiválik, a mérkõzést a másik játékvezetõ egyedül vezeti.
(A világ és kontinens rendezvényeken a mindenkori szabályzat, illetve versenykiírás mérvadó.)

17:7
Ha szabálytalanságnál mindkét játékvezetõ ugyanazon csapat ellen sípol, de eltérõen ítélkeznek, mindig a súlyosabb ítélet marad életben.

17:8
Ha egy szabálytalanságnál mindkét játékvezetõ sípol, vagy a labda elhagyta a játékteret, de a játékvezetõk ellentétesen jelzik a játék folytatásának irányát, rövid megbeszélés - egyeztetés - után a közösen kialakított döntés érvényes. Amennyiben nem sikerül közös álláspontot létrehozni a mezõnyjátékvezetõ véleménye a mérvadó.
A time out kötelezõ. A megbeszélést követõen a játékot egyértelmû kézjelzés után és sípjellel kell folytatni (2:8 f, 15:3 b).

17:9
Mindkét játékvezetõ felelõs a gólok számolásáért (jegyzéséért).
Ezenkívül feljegyzik a figyelmeztetéseket, az idõleges és a végleges kiállításokat, valamint a kizárásokat.

17:10
Mindkét játékvezetõ felelõs a játékidõ megtartásáért. Ha az idõmérés helyességét illetõen kétségek adódnak, a játékvezetõk egyeztetett döntése érvényes (lásd a 2:3-at is).

17:11
A játékvezetõk felelõsek a versenyjegyzõkönyv szabályszerû kitöltéséért.
A kizárásokat - ha azokat a 16:8 4. bekezdésében leírt vétségért alkalmazták -, és a végleges kiállításokat (16:11) a versenyjegyzõkönyvben meg kell indokolni.

17:12
A játékvezetõk megfigyelései alapján hozott ítéletek és ténydöntések megtámadhatatlanok.
Csak a szabályokkal ellentétes döntéseikkel szemben emelhetõ kifogás.
A mérkõzés alatt a csak a mindenkori csapatfelelõsök jogosultak a játékvezetõhöz szólni.

17:13
Mindkét játékvezetõ jogosult a játékot megszakítani vagy félbeszakítani.
A félbeszakítás elõtt azonban a játék folytatása érdekében mindent meg kell kísérelni.

17:14
A fekete sportöltözéket a játékvezetõk számára kell tervezni.

18. Az idõmérõ és a titkár

18:1
Alapvetõen az idõmérõ felelõs a játékidõ, a játékidõ megszakítás és az idõlegesen kiállított játékosok kiállítási idejének hitelességéért.
Hasonlóképpen a titkár felelõs a játékoslistáért, a versenyjegyzõkönyvért, a késõbb érkezõ játékosok belépéséért és a részvételre nem jogosult játékosok játéktérre -nem- lépéséért.
A további feladatokért, így a cserehelyen tartózkodó játékosok és hivatalos személye

 

18:2

Amennyiben nem áll rendelkezésre nyilvános idõmérõ berendezés, az idõmérõ mindkét csapatfelelõst tájékoztatja a lejátszott vagy a még hátralévõ játékidõrõl, különösen játékidõ megszakítás után.

Ha a nyilvános idõmérõ berendezés nem rendelkezik automatikus zárójelzéssel, az idõmérõ felelõs a félidõ vagy a mérkõzés végén a zárójelzés megadásáért (lásd 2:3).

Amennyiben a nyilvános idõmérõ berendezés nem alkalmas arra, hogy az idõleges kiállítások idejét is jelezze (IHF mérkõzéseken csapatonként legalább 3), az idõmérõ a kiállított játékos mezszámát és visszatérésének idejét felírja egy kartonlapra, amelyet az idõmérõ-titkári asztalon felállít.

JÁTÉKVEZETÕI JELZÉSEK

Szabaddobáskor és bedobáskor a játékvezetõknek azonnal a dobás irányát kell jelezni (7. és 9. kézjelzés).

Ezt követi - a játékhelyzet kényszerítése esetén - a vétség szerint kötelezõ személyes büntetés jelzése (13-15. kézjelzés).

Ha hasznosnak tûnik a szabaddobás és a büntetõdobás ítéletek a megfelelõ jelzéssel indokolhatók-tájékoztató jelleggel (1-6. és 11. kézjelzés). A 11. kézjelzést azonban csak akkor szükséges felmutatni, ha a passzív játék miatt megítélt szabaddobást megelõzõen nem alkalmazták a 18. kézjelzést.

A 12., 16. és a 17. kézjelzések alkalmazása kötelezõ.

A 8,10 és 18 jelzéseket csak akkor kell alkalmazni, ha a játékvezetõk azt szükségesnek tartják.

 

1. Belépés a kapuelőtérbe

 

2. Fogás - és labdavezetési hiba

 

3. Lépés- és időszabály megsértése

 

4. Átkarolás, megragadás, lökés

 

5. Ütés

 

6. Támadófault

 

7. Bedobás

 

8. Kidobás

 

9. Szabaddobás - irány

 

10. A 3 m-es távolság figyelmen kívül hagyása

 

11. Passzív játék

 

12. A gól elismerése

 

13. Figyelmeztetés (sárga) - kizárás (piros)

 

14. Időleges kiállítás (2 perc)

 

15. Végleges kiállítás

 

16. Játékidő megszakítás

 

17. Engedély a játéktérre való belépéshez

 

18. Figyelmeztető jelzés a passzív játékra

 

 

CSEREHELY SZABÁLYZAT

A következõkben a Nemzetközi Kézilabda Szövetség által 2001-ben kiadott szabályzatot közöljük - csekély kiegészítéssel. A szabályzat - ugyanúgy, mint valamennyi játékszabály - érvényes minden hazai kézilabda mérkõzésen.

1. A cserehelyek a középvonal meghosszabbításától balra és jobbra, az oldalvonalon kívül, a mindenkori cserepad végéig terjednek és ha a helyi körülmények lehetõvé teszik, a cserepadok mögötti rész is igénybe vehetõ erre a célra (lásd a 3. ábrát a 16. oldalon). A cserepadok külsõ végéig (legalább 8-8 m-re a középvonaltól) semmiféle tárgy nem lehet az oldalvonal közelében.

2. A cserehelyeken csak a csapat játékosai és a hivatalos személyek tartózkodhatnak, akiket a versenyjegyzõkönyvbe beírtak (Játékszabályok 4:3). Amennyiben tolmácsra van szükség, akkor az a cserepad mögött foglalhat helyet.

3. A csapat hivatalos személyeinek a cserehelyen teljes sport- vagy civil ruházatot kell viselniük.

4. Az idõmérõ és a titkár segíti a játékvezetõket a cserehelyek szabályszerû elfoglalásának ellenõrzésében a mérkõzés elõtt és alatt. Amennyiben a mérkõzés elõtt a cserehellyel kapcsolatos játékszabály elõírások nem érvényesülnek, a mérkõzést nem szabad megkezdeni, amíg a mulasztás fennáll. Ha a mérkõzés alatt fordul elõ mulasztás, a következõ játékmegszakításnál meg kell szakítani a játékidõt mindaddig, amíg a szabálytalanság fennáll.

5. A hivatalos személyek joga és kötelessége a mérkõzés alatt is sportszerû szellemben a játékszabályok tiszteletben tartásával irányítani és gondozni csapatukat. Alapvetõen helyet kell foglalniuk a cserepadon. A hivatalos személyeknek azonban megengedett a cserehelyen mozogni azért, hogy
- segítsék a játékoscserét,
- taktikai eligazítást adjanak a játéktéren és a cserepadon tartózkodó játékosoknak,
- egészségügyi gondozást adjanak,
- holtidõt kérjenek,
- a csapatfelelõs rendkívüli esetekben (4:2) az idõmérõvel vagy a titkárral tárgyaljon - érdeklõdés a játékidõ felõl, egy játékosnak a cserehelyrõl való ideiglenes távozásának bejelentése stb. Csapatonként egy hivatalos személy mozoghat a cserehelyen, pontosan annak határain belül járkálhat, állhat, térdelhet stb. A hivatalos személyek tevékenységük során nem zavarhatják az idõmérõ és a titkár látókörét. A cserehelyen tartózkodó játékosoknak is alapvetõen a cserepadon kell tartózkodniuk, azonban labda nélkül a cserepad mögött bemelegíthetnek, ha azt a helyi körülmények megengedik és nem zavaró hatású.
A hivatalos személyeknek vagy a játékosoknak nem szabad
- provokáló, tiltakozó, vagy bármilyen sportszerûtlen módon (beszéd, mimika, gesztikulálás) a játékvezetõket, szövetségi képviselõket, az idõmérõt, a titkárt, a játékosokat, a hivatalos személyeket, illetve a nézõket akadályozni, vagy sértegetni (különösen a hangoskodással vagy a színészi mozdulatokkal való hangulatkeltést, figyelem elterelõ „hadmozdulatokat", feltûnõ szitkozódást, a játéklabdával való manipulációkat nem szabad eltûrni),
- a cserehelyet játékbefolyásolás céljából elhagyni,
- bemelegítés céljából az oldalvonal mellett állni vagy futni,
- a játékosokat a hatályos szabályokkal ellentétes cselekvésre bíztatni (lökd fel, üsd meg, buktasd el stb.).

6. A cserehely szabályzat elõírásainak figyelmen kívül hagyásakor a játékvezetõk kötelesek a Játékszabályok 16:1 d, 16:3 c-d vagy 16:6 b, d és g pontja szerint intézkedni (figyelmeztetés, idõleges kiállítás, illetve kizárás).

7. Ha a játékvezetõk a cserehely szabályzat elõírásainak figyelmen kívül hagyását nem észlelik, az idõmérõnek, illetve a titkárnak kell arra a figyelmüket a következõ játékmegszakításnál felhívni. Amennyiben a mérkõzésre az IHF, az EHF vagy az MKSz szövetségi képviselõket jelölt ki, jogukban áll - a játékvezetõk ténydöntésein kívül -a következõ játékmegszakításkor a játékvezetõk figyelmét felhívni a fennálló szabályvétségre, vagy e szabályzat megsértésére. A játékot ebben az esetben a játékhelyzetnek megfelelõ dobással kell folytatni.
Ha a szövetségi képviselõ által egy vétség miatt szükséges az azonnali játékmegszakítás, a mérkõzést az ellenfél folytatja - szabaddobással vagy tiszta gólhelyzet esetén büntetõdobással (lásd még Játékszabályok 13:6).
A vétséget elkövetõ játékost vagy hivatalos személyt a játékvezetõnek a küldöttel való egyeztetés után büntetni kell, s a tényállást a versenyjegyzõkönyvben rögzíteni.

8. Ha a játékvezetõk a szabályzatok elõírásainak figyelmen kívül hagyására nem reagáltak annak ellenére, hogy arra a figyelmüket felhívták, a szövetségi képviselõnek a megfelelõ szervhez (fegyelmi bizottság stb.) jelentést kell benyújtani. Ez a szerv dönt a cserehelyen történtek, illetve a játékvezetõk magatartása ügyében.
Megjegyzés: ebben a szabályzatban található néhány olyan pont, amely más helyen - bõvebb magyarázattal ellátva - szintén szerepel. Oka az, hogy ez a szabályzat tételesen követi a nemzetközi megfelelõjét, nem lett volna helyes bármelyik pont elhagyásával megbontani.
A szabályzat a cserehely megfelelõ légkörét hivatott biztosítani. A mérkõzések kulturáltsága, a fegyelem és a rend érdekében nem szabad elnézni a cserehelyen elkövetett mulasztásokat, sportszerûtlenségeket.

Néhány további gondolat, ajánlás.

Megértõnek kell lenni a cserehelyen tartózkodók emocionális megnyilvánulásaira: nem kifogásolható pl. az, ha a cserejátékosok biztatják társaikat, szurkolnak, tapsolnak stb.
Az 5. ponthoz: a cserehelyen való tartózkodást, illetve a csapat szakmai menedzselését úgy kell helyesen értelmezni és megvalósítani, hogy egy hivatalos személy folyamatosan állva vagy mozogva is végezheti feladatát, vezényelheti csapatát. Ez az „egy" személy bárki lehet és természetesen váltogatható.
Helytelen és a szabályostól eltérõ gyakorlat az, ha intés vagy figyelmeztetés után a játékvezetõ „leülteti" a hivatalos személyt. Az elmarasztalás oka nyilván nem a cserehelyen egyébként megengedett mozgás volt, hanem valamilyen nemkívánatos magatartás.
Mint a játékosoknál, a hivatalos személyek esetében is meg kell tartani az elmarasztaló pedagógiai fokozatokat. Ezért intést, figyelmeztetést stb. csak egyszer szabad alkalmazni, utána további büntetés következik.
Figyelni kell a kisegítõ felszerelések (törlõrongy, frissítõ flakonok, vaxos doboz, egészségügyi táska stb.) elhelyezésére, amelyek nem csak zavarhatják a cserehely munkáját és rendjét, hanem balesetet is okozhatnak.
Az esetleges hibás játékvezetõi ítéletek sem jogosítják fel a cserehelyen tartózkodókat a fegyelemsértésre. Jellemzõ hiba: a gyengén mûködõ játékvezetõ nem érez „igazságalapot" a reklamálások leállítására.
Pedagógiai csekélységnek tûnnek, mégis érdemes megszívlelni:
- nem szabad mindent meghallani, illetve meglátni,
- nem kell feltétlenül indítékot keresni a beavatkozáshoz,
- kerülni kell a konfliktusokat,
- nem szabad provokálni a cserehelyen tartózkodókat,
- a nyilvánvaló rendbontásra, a személyiséget sértõ megnyilvánulásokra határozottan kell reagálni.